Hirdetés

Patkányszívnek köszönhetően tud úszni egy robot

Egészen furcsa, egyben elgondolkodtató annak a robotnak a működése, amely élő, patkányok szívéből nyert sejtek segítségével képes mozogni. Noha a robotrája tulajdonképpen „él”, mégsem nevezhető élő szervezetnek, hiszen nem képes szaporodásra.

8ab58f6bbe9a89ab96300a876cce6b61_640

Egy friss tanulmány szerint működhet a patkányok szívéből nyert sejtekkel elkészített robotrája, amely így képes még arra is, hogy közlekedjen a vízben. Igaz, egyelőre nem élnek sokáig az ilyen robotok – alig egy hét a „várható élettartamuk”. Mégis, létezésük és működésük rendkívül érdekes, hiszen bár lényegében „élnek”, a robotok mégsem élő szervezetek, hiszen képtelenek önmaguk reprodukálására – mondta a LiveScience-nek Kit Parker, a Harvard Egyetem biomérnöke.

Azon felül azonban, hogy a robot létezése önmagában is érdekes, később még hasznos lehet a megépítése során nyert tapasztalat, hiszen a kutatók szerint elképzelhető, hogy egyszer a szakemberek akár teljes, élő mesterséges szíveket is képesek lesznek létrehozni szívsejtekből. Ez, amint azt talán mondani sem kell, több száz vagy ezer ember életét is megmenthetné.

A kutatókat és mérnököket részben azért a ráják inspirálták, mert ezek a „szárnyszerű” képletekkel mozgó állatok rendkívül energia-hatékonyan képesek közlekedni a vízben, nem is beszélve arról, hogy a mozgásuk is könnyen irányítható. A tanulmány vezető szerzője, Kit Parker hosszasan tanulmányozta a rájákat, mígnem rájött arra, hogy a „szárnyaik” igen hasonló ütemben mozognak, mint a dobogó szív – elmondása szerint tehát innen merítette azt az ötletet, hogy patkányszívet használjon a robot elkészítéséhez.

Elsőként a robotrája „csontvázát” építették meg aranyból – azért ebből a nemesfémből, mert kémiailag semleges, így a lehető legkevésbé zavarja a robot működését. Felhasználtak még szilikont és patkányok szívéből származó, élő sejteket is a robot elkészítéséhez – amikor a sejteket stimulálták, a „rája szárnyai” lefelé irányuló mozdulatot végeztek.

Mivel a kutatók szerették volna, hogy a robot minél kisebb súlyú legyen, így igyekeztek elkerülni, hogy egy második sor sejtet is hozzá kelljen csatolniuk, amely a „szárny” felfelé irányuló mozgását végezné – helyette úgy tervezték meg a „műráját”, hogy amint a sejteket már nem éri semmilyen stimuláció, úgy a közlekedéshez használt „szárnyak” visszaálljanak a normál helyzetükbe. Ezzel tehát nem csak könnyebb, de jóval energia-hatékonyabb is lett a robot.

Ahogyan az már „bevett szokás”, a sejtek stimulálását most is úgy tették lehetővé, hogy a sejteket úgy alakították át, hogy azok a fényre reagáljanak. A robot egészen kifinomult módon irányítható, hiszen attól függően, hogy a fény hogyan éri, „kormányozni” is lehet, míg a különböző hullámhosszú fényekkel a sebessége is befolyásolható. A ráját még egy számára épített akadálypályán is végig lehetett irányítani.

A kis „lény” elkészítéséhez nagyjából 200 ezer patkányszív-sejtre volt szükség, s így sem haladja meg a robot mérete az 1,6 centimétert, a súlya pedig nem nagyobb 10 grammnál. A szükséges energiát a működéséhez egy speciális, cukorral dúsított folyadék adja, amelyben a rája úszik.

Parker szeretné, ha egyszer olyan műszívet készíthetnének el hasonló módon, amellyel a beteg gyerekeken segíthetnek majd.

A témában készült tanulmány a Science nevű természettudományos lapban jelent meg július nyolcadikán.

Ne felejtsd el megosztani, ha tetszett a cikk!
Hirdetés