Menü Bezárás

Hagyományos magyar tészták

A tésztáknak nem csupán fogyasztása, de készítése is lehetett örömteli esemény, ráadásul kellemes színt vihetett a kemény, gyakran kegyetlen mindennapokba a paraszti világban.

Hagyományos tésztafélék   (Fotó: D. Anita)
Hagyományos tésztafélék (Fotó: D. Anita)

A különböző, hagyományos tésztafélék elkészítése nem csupán az összetevőikben, de a formájukban is különbözött. Előfordult az is, hogy egy-egy háziasszony, ha éppen idejéből kitelt, s kedvet érzett hozzá, apró szívecskéket formált a tésztából, hogy így lepje meg a munkából hazatérő férjét. Mivel a hihetetlenül nagy formagazdagságú és sokféle összetételű tészták felsorolására talán csak egy lexikon lenne elé, így az alábbiakban a „legérdekesebbekből” szemezgetek, a teljesség – egyébként elérhetetlen – igénye nélkül.

A hazai sült tésztafélék méltán lehetnek akár világhírűek is – az erdélyi eredetű kürtöskalács például az egész világ szívét meghódította. Népmeséinkben is gyakran olvashatunk a „hamuban sült pogácsáról”, de sokan sóvárognak a mai napig a „finom, kemencében sült kenyér” után is, melyből régebben egy öt tagú család akár harminc kilogramm mennyiséget is „elpusztított” egy átlagos hét alatt. Míg a sült tészták igen ősi múltra tekinthetnek vissza, a főtt tésztaféléket az újkorban kezdték készíteni – többnyire a betakarítást követő, hideg téli napokon, mikor a mezőgazdasági munka már kevesebb időt követelt a család dolgozóképes tagjaitól.

A legnépszerűbb tészták egyike a csigatészta volt, melyet jórészt levesek elkészítéséhez választottak „alapanyagul”. Hogy milyen jó hangulatban készítették a tésztát, Filep Antal feljegyzéséből egyértelműen kiderül – itt a csigatészta borsos árát a szerző azzal magyarázza, hogy a csigacsináló asszonyok a lakodalom előtti héten jelentős bormennyiséget fogyasztottak… A csigatészta készítése meglehetősen aprólékos munka volt, hiszen előbb kis rombusz formákat kellett levágni a tésztából, majd ezeket a jól ismert formájúra sodorták össze.

A tarhonya valószínűleg univerzális felhasználhatósága miatt népszerű – levesbe, kásának és pörköltek mellé egyaránt kiváló az apró, gömböcske alakú tésztaféle. Ezzel a tésztával kapcsolatban ugyan van egy kissé „viccesebb” történetem is, tudniillik, jelen voltam akkor, mikor egy ismerősöm ráeszmélt, a tarhonya bizony nem egy különös növény magja.

A különböző metéltek elkészítése is nagy hagyományokra tekint vissza: az eltérő vastagságú és hosszú tésztákat túrós csuszákhoz és levesekhez is előszeretettel használták. A kissé „egyszerűbb” megjelenésű, szabálytalan formájú lebbencs tészta jellemzően a levesek alapanyaga – ne essünk azonban tévedésbe, a csodálatosan sárga, aromás lebbencstészta nem egyezett meg az iskolai menzák lebbencslevesének fakóbb és kissé talán „rágósabb” levesbetétjével.

Ne felejtsd el megosztani, ha tetszett a cikk!

Kapcsolódó cikkek