Hirdetés

A férfi, aki több, mint egy évig hánykolódott az óceánon

José Salvador Alvarenga Mexikó partjainál halászott éppen fiatal segítőjével, mikor szörnyű viharba keveredett. Eltűnése előtt még sikerült vészjelzést küldenie, ám ezt követően tizennégy hónapig minden kapcsolatát elvesztette a világgal.

José Salvador Alvarenga
José Salvador Alvarenga

A férfi, mint általában, halászni indult egy fiatal társával – a hajón némi vizet, egy kevés szárított halat (csalinak), egy félig feltöltött elemű rádiót, egy (nem vízálló) GPS-t, gázolajat, hálókat, néhány kést, egy mobiltelefont, valamint 91 kg jeget is szállított.

Mikor a helyzetük egy vihar kitörése után veszélyessé vált, Alvarenga igyekezett mindent megtenni életben maradásuk érdekében, ám szembesült vele, hogy sem horgony, sem működő GPS nem volt náluk, az a készülék ugyanis, amelyet magukkal vittek, nem volt vízálló, s a vihar során meghibásodott. Noha jelentős mennyiségű fogásra tettek szert a halászat során, a viharba keveredett hajó épségét veszélyeztette a rengeteg hal, így azokat, a hálóval együtt, a vízbe borították.

A hajó a csodával határos módon szinte sértetlen maradt a tomboló viharban, noha a jármű motorja alaposan megrongálódott. A halászok így továbbra sem örülhettek; a rádió eleme lemerült, nem tudták, merre vannak éppen, s egyre fogyott a vizük és az élelmük. Alvarenga végül puszta kézzel szerzett némi halat. Mikor később a vízből is kifogytak, a két férfi vizeletét kezdte inni, egészen addig, míg egy váratlanul érkezett esőzés során nem gyűjthettek némi iható vizet.

Hónapokkal a vihar után már teknősöket és madarakat is tudtak vadászni, ám Alvarenga fiatal társa igen beteg lett, és egy napon meghalt. A férfi több napon keresztül úgy tett, mintha a fiú még élne, és „beszélgetett” is a holttesttel, mígnem az ötödik napon rászánta magát, és – a fiú ruháit kivéve – a halott társát a tengerbe dobta. Alvarenga napjai, sőt, hónapjai innentől kezdve még nehezebben teltek, hiszen amellett, hogy minden napon küzdenie kellett az életénél, már egyedül is volt.

A 438 napnyi hánykolódás után végül sikerült partot érnie egy Eban Atoll nevű, apró szigeten, ahol egy házaspár vette észre a végletekig lesoványodott, kimerült és ruhátlan férfit. A helybéliek segítségével Alvarenga végül sikeresen hazatérhetett, élete azonban gyökeresen megváltozott.

A nyers haltól és madárhústól a májában paraziták fejlődtek, emellett egyre csak halott társa járt az eszében – mint mondta, nem ünnepelhette igazán a megmenekülését úgy, hogy a fiú meghalt. Ígéretéhez hűen egyébként meglátogatta a halott fiú édesanyját, akinek továbbította a fiú utolsó szavait. Alvarenga sokáig a víztől is rettegett, ami megakadályozta őt korábbi mesterségének gyakorlásában, mára azonban, úgy tűnik, újból képes az óceánra merészkedni.

Alvarenga reméli, hogy történetét hallva másokban is reményt kelthet fel; mint mondta, ő hónapokat töltött el éhezve, a saját vizeletét fogyasztva és a lehető legmagányosabban, az öngyilkosságot fontolgatva, melyet egyébként azért nem követett el, mert anyja többször figyelmeztette őt korábban, hogy „aki megöli magát, nem jut a mennybe”.

Ne felejtsd el megosztani, ha tetszett a cikk!
Hirdetés