Hirdetés

Beszélgető tojások?

Mesebelien hangzik ugyan, de mi sem valóságosabb az egymással beszélgető, csipogó tojásoknál! A megtermékenyített tojásokban fejlődő kis állatok ugyanis kikelésük előtt néhány nappal (ennek időpontja fajonként változhat) csipogni, kommunikálni kezdenek.

Kiscsibe
Kiscsibe

A csipogás egyik igen fontos célja, hogy a tojásban lévő állatok közel egy időben keljenek ki a tojásokból. Az egyik legérdekesebb példája ennek a különös kommunikációnak a teknősök esete. Sokáig senki nem tudta, hogy a teknősök különböző vokális jelzésekkel kommunikálnak egymással, míg nem olyan régen be nem bizonyosodott, hogy bizonyos teknősfajok kifejezetten sokféle hanggal képesek egymásnak jelezni. Mi több, a teknősök már a tojásban is „beszélgetnek” fajtársaikkal! Több tengeri teknősfaj utódai már akár tíz nappal a kikelés előtt rövid, az ember számára alig hallható hangokkal jeleznek társaiknak, hogy így szinkronizálják, egységessé tegyék a kelés időpontját. Erre azért lehet szükség, mert a védtelen, apró teknősökre igen sok ragadozó leselkedik, s ha minden teknős egyszerre indul meg a víz irányába, néhány teknősnek van esélye túlélni a teknősök életének minden bizonnyal legkockázatosabb néhány percét.

Bizonyos teknősök csipogás útján szinkronizálják a kelés idejét
Bizonyos teknősök csipogás útján szinkronizálják a kelés idejét

Más hüllők, például aligátorok esetében a tojásban lévő állatok nem csupán testvéreiknek, de anyjuknak is fontos információkat közölnek. Mikor az aligátortojásokból kiszűrődik a fiatal állatok emberi füllel alig, vagy egyáltalán nem hallgató hangja, az anya óvatosan kiássa a fészket, ezzel megnyitva az utat a kikelő kicsinyei számára. A legtöbb kis aligátor magától ki tud kelni egy kis, úgynevezett tojásfog segítségével, ha pedig mégsem jár sikerrel, az anyja szájába veszi a tojást, és mintegy kinyitja azt a fióka számára. A nőstény aligátor felfigyel arra is, ha egy tojásból nem hallatszik csipogás; ilyenkor is megbizonyosodik róla, hogy van-e utód a tojásban, vagy nincs.

Madarak esetében a csibék csipogásának még a hüllőkénél is sokkal többféle oka és haszna van. A madarak ugyanis többnyire igen gondoskodó szülők; a tojó (vagy néhány esetben a hím) már a tojások költése közben folyamatosan „beszél” a tojásokhoz. A csibék hallják a szülő(k) hangját a tojáson keresztül, így még azelőtt valamiféle képet alkothatnak a majd követendő anyjukról vagy apjukról, mielőtt a tojásból kikelnek. Erre igen nagy is a szükség, hiszen a madarak esetében elsősorban nem a szülő(k) jegyzik meg, hogy melyek az ő utódaik, hanem az utódoknak kell a kikelés után megtanulniuk, hogy kit kövessenek a későbbiekben – éppen fordítva, mint az emlősöknél, ahol jellemzőbb, hogy az anya tartja számon az utódját. Legyen szó emlősről vagy madárról, ez a fajta tanulás igen gyorsan, ráadásul csupán az állat életének meghatározott időpontjában megy végbe, madaraknál például általában a kikelés után maximum egy nap, de leggyakrabban mindössze néhány óra áll a fiókák rendelkezésére ehhez. Ezt a fajta tanulási folyamatot bevésődésnek, másképpen imprintingnek nevezzük. Az, hogy a fiókáknak már a tojásban alkalmuk nyílik megtanulni az anyjuk hangját, minden bizonnyal biztosabbá teszi a fióka és szülő kapcsolatát, ráadásul bizonyos fajok (például ludak, egyes récék) esetében a fiókák számára legalább olyan meghatározó inger az anya hangja, mint látványa.

Ne felejtsd el megosztani, ha tetszett a cikk!
Hirdetés